Gyönyörű időben kelhettek útra a május hatodikai családi kirándulás résztvevői, hogy bebarangolják a Duna-Ipoly Nemzeti Park egy kicsi szegletét. A Kis-Strázsa hegyet sikerült meghódítanunk, de sajnos a toronyból Aranyhajat nem volt alkalmunk kiszabadítani. Az elénk táruló panorámát azonban megcsodáltuk, ezáltal is gyakorolva a térbeli tájékozódást. Túránknak most nem a kilométerek legyőzése volt a célja, inkább informatív jellege adott meghatározó élményt. Az Esztergomi Madárakol tagjainak társaságában reszt vettünk egy madárgyűrűzésen. Ehhez azonban kicsit barangolni kellett a tanösvényen, ahol közben megcsodálhattuk a védett növényeinket, bepillanthattunk a madárodúkba, ahol már csupacsőr, élelmet váró aprócska fiókákat találtunk egyedül vagy az őket melengető szülőjükkel, és le kellett ellenőriznünk a madár fogó hálókat, ahol mi egy mezei poszátát leltünk. Vezetőink elmondása szerint ó volt aznap a 24. madárka, aki gyűrűt kapott. Ezt teljes lelki nyugalommal tűrte, sőt valószínűleg mi is érdekesek voltunk számára, mert a gyors beavatkozást követően békésen szemlélt bennünket és csak egy kis noszogatásra volt hajlandó tovább repülni. Mindeközben sok információt megtudhattunk a madarakról és a velük, jobban mondva az értük való munkáról. Vezetőnk kis segítsége, Lili még nem töltötte be a nyolcadik élet évét, de munkáját nem csak gyermeki lelkesedéssel, hanem felnőtthöz méltó felelősséggel és szakértelemmel végezte.

Köszönettel tartozunk Zöldi Máté szüleinek a nyuszi csoportból, hisz ezen túra úticéljának ötletét ők adták számunkra, egy korábbi családi kirándulás alkalmával. A szervezésben is segítséget nyújtottak, és túravezető szerepét is betöltötték szombaton. Hálásak vagyunk közreműködésükért, és mindenki másnak a részvételéért. A folytatás következik ősszel.

A kiránduláson készült képeket  a Képek 2022-2023 menüpontban, vagy ITT tekinthetitek meg.