„Tök jó hét” (2020.11.09-11.13.)

TSA  2020.11.09. 05:16

Libás jóslatok

• A liba csontjából jósoltak: "Ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros."
• Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."
• Egy kalendárium szerint: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."
• Régen Márton napján terelték be az állatokat a tél elő. Ilyenkor a pásztorok házról házra jártak köszöntőt mondani, amiért a házigazdák megajándékozták őket.
• Ezt az időszakot az újboros ás Márton ludas lakomák és bálok jellemezték.

 Időjárás jósló nap

• Ha a Márton lúdja csontja veres, Nagy hideg lesz, Ha fehér, Sok hó lesz, Ha fekete, Esős ősz és háborgó tél lesz.
• Beszélgetés közben megemlíthetjük a régi öregek időjóslatait is:
• Novemberben lombot, ha látsz a fán, akkor lesz csak kemény tél igazán.
• Hogyha nedves novembernek hava, abból ered a réti fű java /szép zöld lesz a fű jövőre /
• Ha novemberben megszólal a pacsirta, Azt mondja: két szűrt végy magadra! / nagy hideg közeleg/

Márton napi felelgetős játék:

- Márton, hová mész a kocsidon?

Nem mondom!

Megérem még azt az időt, hogy te nékem megmondod!

 Szentgyörgyre!

 - Márton, végy fel engem kocsidra!

Nem veszlek!

Megérem még azt az időt, hogy te engem felveszel!

 Ülj fel hátul!

 - Márton, mit viszel a kocsidon?    

Nem mondom!

Megérem még azt az időt, hogy te nékem megmondod!

Almát! (különböző gyümölcsök)

  - Márton, adjál nékem egy almát!

 Nem adok!

 Megérem még azt az időt, hogy te nékem adsz almát!

Végy hát három pirosat, egy fonnyadtat, két nyüveset!

(Az utolsó két versszakot addig énekeljük, amíg el nem fogynak a gyümölcsök.)

Márton legendája

Valamikor réges régen élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Márton. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátran a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt. 

Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
- Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.  

Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. 

De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.

(Amikor meggyújtjuk majd a Márton napi lámpásunkban a gyertyát, gondoljatok Ti is arra, amikor valakinek segítettetek, valami jót cselekedtetek. Ezután sorban elmondhatja mindenki, milyen jótettet hajtott már végre, miben segített.)

Súgó Még nincs hozzászólás.