|
Márton nap
TSA 2021.11.08. 04:14
A Márton-nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
Márton napi vigasságok, rendezvények
A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában. Az újbor megkóstolása, finom ételek fogyasztása már önmagában jó hangulatot teremt. Ehhez járulnak hozzá az országszerte megrendezésre kerülő Márton-napi vigasságok és mulatságok.
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Az ilyen felvonulások egyre elterjedtebb hazánkban is, leginkább gyerekek, kisgyerekes családok vesznek benne részt. Sötétedés kezdetekor maguk készített lámpásokkal (benne mécses vagy kis égő) járják az utcákat és közben Márton napi dalokat énekelnek. Ahol mód van rá, a vonulókat a lován ülő Szent Márton (piros köntösben, római katonának öltözve) vezeti a megemlékezés központi helyszínére. A gyerekek gyakran kis műsort adnak elő, jellemzően eljátsszák Szent Márton és a koldus találkozóját. A műsor befejezéseként Márton napi tüzet gyújtanak, liba alakú sütemény, weckmann (amely egy édes tésztából készülő, ember alakú figura) és meleg italok fogyasztásával zárul a felvonulás. Ilyen felvonulásokat jellemzően német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szerveznek hazánkban.
Mondókák:
Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.
***
Gá-gá, ez a liba hangja,
legszebb lúd a faluba,
tolla fehér,csőre sárga,
büszke hosszú lúdnyakára.
***
Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
jaj, de begyesen jár.
***
A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.
***
Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.
***
Liba mondja, gi-gá-gá,
Elmegyek én világgá.
***
Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.
***
Gá, gá, gá,
megy a liba világgá,
A gazdája nem szereti,
Búzaszemet nem ad neki.
***
Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.
***
Paradicsom, paprika,
Papucsban jár a liba.
***
Héja, héja, nincs itt liba!
Héja, héja, vaslapát,
Ne vidd el a kislibát,
Se apját, se anyját,
Se a libapásztorát.
Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.
Énekek:
Siess libám
Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.
Száz liba egy sorba
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár,
Száz liba egy sorba.
Száz liba egy sorba (másik változat)
Száz liba egy sorba,
Mennek a tarlóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de peckesen jár
Száz liba egy sorba.
Egyél libám (népi gyermekdal – ÉNÓ 84.)
Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Hipp, hopp, hopp.
Egy, kettő, ha
Egy, kettő, ha,
Galagonya fa,
Aki úszik, le nem bukik,
Az lesz a liba!
Hatan vannak a mi ludaink (párválasztó körjáték)
Hatan vannak a mi ludaink
Három szürke, három fekete
Gúnár, gúnár, libagúnár,
Gúnár az eleje,
Szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,
Válasszon magának!
A rátóti legények (Bánhidai legények – Szentendrei legények)
Bánhidai legények,
Libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
Kihajtom a libám a rétre
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe.
Ludasim, pajtásim (csak ez az első két versszak kell a gyerekeknek)
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj,
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj!
Körjátékok:
Siess libám
Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.
(a dal végén leguggolunk s fölállva megfordulunk, másik irányba folytatjuk, majd megint emerre – ismétléseknél egyre gyorsabban lépegethetünk egyszerre körbe-körbe, mi is sietünk haza.... mákos tésztát csinálni és vacsorázni)
Száz liba egy sorba
(kígyózó sétalépéssel megyünk, tekergünk, az ismétlésre irányváltás lehet – vagy pedig köralakítás után kéz a kézben lépegetünk, emelt lábakkal)
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár,
Száz liba egy sorba.
Száz liba egy sorba (másik változat)
Száz liba egy sorba,
Mennek a tarlóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de peckesen jár
Száz liba egy sorba.
Egyél libám (népi gyermekdal)
Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Hipp, hopp, hopp.
(ÉNÓ 84. ) – Folyamatosan körbejárnak a gyerekek, a „Hipp, hopp, hopp” három szótagjára fokozatosan leguggolnak – sétalépéssel, minden 5. lépésre dobbantás az első négy sor éneklése közben
Egy, kettő, ha
Egy, kettő, ha,
Galagonya fa,
Aki úszik, le nem bukik,
Az lesz a liba!
Hatan vannak a mi ludaink (párválasztó körjáték)
Hatan vannak a mi ludaink
Három szürke, három fekete
Gúnár, gúnár, libagúnár,
Gúnár az eleje,
Szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,
Válasszon magának!
Te vagy a gúnár!
(másik változat: Akinek nincs párja, az lesz a gúnárja.)
Először megbeszéljük, hogy hívják a fiú libákat: gúnár. Muzsikaszó közben kézenfogva, ha sokan vagyunk, csípőre tett kézzel körbe-körbe megyünk. Mikor elhallgat a zene, elengedjük egymás kezét, vagy levesszük a csípőnkről. Kiszemelünk magunknak valakit, és igyekszünk minél gyorsabban megfogni a kezét. Ha sikerült, a párunkkal együtt leguggolunk. Akinek nem jut pár, állva marad, ő lesz a “gúnár”. Mindenki rámutat, és háromra kiáltjuk: „Te vagy a gúnár!”
Ha párosan vagyunk, akkor a következő játékban a segítő, játékvezető felnőtthöz nem ér odafutni. Az ismétlésektől a gúnár beáll a kör közepébe s a körrel ellentétesen sétál.
A rátóti legények (Bánhidai legények – Szentendrei legények)
Bánhidai legények,
Libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
(csárdáslépés váll-vállfogással, a 3. sortól páros forgás hullámzó, lenthangsúlyos ridalépéssel)
Kihajtom a libám a rétre
(A lyukas a kalapom teteje kezdetű népdalunk 2. szakasza,
de az „Akkor szép az erdő mikor zöld“ kezdetű is ez)
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe. (vagy pedig: Nagyokat ütök a liba fejére)
(egymás után lépegetünk, mint a libapásztorok s jobb kezünkkel lépésre, ütemre kis csapásokat ütünk, mintha kis ostorral hajtanánk a libákat)
Forrás:http://www.aldasegyuttes.hu/ovi/marton-nap/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
