Május, avagy Pünkösd hava, a természet kivirágzásának ideje. Csodálatos időszak, amelyhez számos népi hagyomány fűződik.

A néphagyomány szerint a májusi eső aranyat ér. Ha május első hetében esett, akkor jó termésre számítottak a gazdák. A lányok a hagyomány szerint kibontott hajjal kiálltak az udvarra az esőben, hogy megszépüljenek, és hosszúra nőjön a hajuk. Közben mondókát szavaltak:

"Ess, eső, ess, Holnap délig ess! Zab szaporodjék, búza bokrosodjék. Az én hajam olyan legyen, Mint a Duna hossza! Még annál is hosszabb, Mint a tenger hossza!"

Május 1.: a természet ébredésének és megújuló erejének ünnepe. A májusfát, amelyet dédapáink korában még hajnalfának vagy jakabfának is neveztek (Szent Jakab apostol után), virággal, színes szalagokkal díszítették fel, és a szokás szerint, elsejére virradó hajnalban, titokban állítottak fel a legények a falu eladó lányainak. A májusfa nemcsak a fiatalság ébredező szellemét jelképezte, hanem a tavaszi virágzás és a zsendülés ókorból ránk hagyományozódott örömünnepét is kifejezte. Ahol május elsejére állították, ott május utolsó vasárnapján vagy pünkösdkor bontották le. Kidöntése különböző versenyekkel, tánccal egybekötött mulatozással, a fa körültáncolásával történt.

forrás: https://kukkonia.sk/hu/majusi-nepi-hagyomanyok-es-hiedelmek