Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télután egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

Ez a nap Mátyás apostol ünnepe.

A középkorban a szenteket a rájuk jellemző tárgyakkal ábrázolták, hogy az írástudatlanok is rájuk ismerjenek. Mátyás apostolnak a bárd volt „jelképe”. A néphit szerint Mátyás megkönyörül az embereken, a bárdjával megtöri a jeget és elűzi a hideget.

Innen ered a következő népi szólás: "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál." Az ezen a napon fogott csukát „Mátyás-csukájának” nevezik és egész évben bő fogást ígér.

Február négyévente a szökőnappal ér véget – a naptár pontatlanságát igazították ki ezzel a plusz nappal még akkor, amikor az előző év vége és az új év kezdete közé illesztették. Talán igazuk is volt a rómaiaknak, akik szerint az új év márciussal kezdődött: a hosszú téli éjszakák, a rövid, gyakran ködös, szürke és hideg napok után mindannyian várjuk a természet ébredése, az új élet, a tavasz havát.

Forrás:http://kossuthsuli.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1188099