Kúszás

A babák életében ez az első nagy helyváltoztató mozgás. Már nem csak a látásukkal és a hallásukkal figyelik a világot, hanem elindulnak, hogy közelebbről is felfedezzék azokat a dolgokat, amiket eddig csak távolról figyelhettek.

Nem csak a mozgás fejlődik

Kúszás közben a babák hatalmas idegrendszeri fejlődésen mennek keresztül, ezért értelmük ugrásszerűen megnyílik. A két szem munkája összehangolódik, hogy a teret három dimenzióban láthassák.
A szemizmok begyakorolják a fókuszálást közelre és távolra. Kialakulóban van a tárgyállandóság, vagyis megértik, hogy a tárgyak mérete és alakja bármilyen szögből és bármekkora távolságból nézve sem változik meg. Összehangolódik a négy végtag mozgása, egy időben mást csinál a jobb és a bal oldali kéz és láb. Mindezen funkciók csakis a két agyfélteke egyidejű közös működése révén jöhetnek létre, azaz beindulnak, az úgynevezett két agyféltekés idegrendszeri funkciók. Ez azért is fontos, mert a nyelvi képességek fejlődéséhez, a beszédhez mindkét agyféltekének megfelelő fejlettséggel kell rendelkeznie. A jobb agyfélteke a mozgató, érző, és érzelmi tapasztalatokból tanul, míg a bal inkább a technikai jellegű képességekért felelős. A két agyféltekének tökéletes összhangban kell együttműködnie, egyforma hatékonysággal kell átadnia az információkat egymásnak. A közöttük lévő kapcsolatot a kérges test biztosítja, a sok-sok millió idegpálya szövedéke biztosítja a folyamatos információáramlást a két félteke között.
A kúszás akkor tölti be a fejlődésben meghatározott szerepét, ha keresztezett formában ezt legalább egy hónapon keresztül gyakorolja a baba. Vagyis a jobb láb és a bal kar egyszerre lendíti a testet előre, majd a következő mozdulatkor a bal láb és a jobb kar mozdul. Haladáskor a baba hasa a talajon csúszik, miközben az alkar, a térd és a lábujjak adják a támaszt a lendülethez.

Mászás

Általában a nyolcadik hónap környékén indul a négykézláb mászás tudománya.
A babák hetekig készülnek a nagy mutatványra, úgy, hogy nyújtott karral a tenyerükön támaszkodnak, mindkét térdüket maguk alá húzzák, így emelik fel a törzsüket a talajról. Ebben a testhelyzetben hintáztatják magukat előre-hátra, eleinte lassabban, majd egyre gyorsabb tempóban „kutyáznak”. Öntudatlanul gyakorolják a testsúlyuk áthelyezését, hol a karjukra, hol a térdükre nehezedve, így tanulják meg az alsó és felső testfél közti egyensúly megtartását. Egészen addig ringatják magukat, amíg biztonságosan meg tudják tenni az első lépést az egyik karjukkal előre, amit követ az egyik láb is. Mivel a mászás mozgásmintája is születéstől fogva jelen van az idegrendszerben, így a helyesen fejlődő csöppségek nagyon gyorsan megtanulják.

A mászás sokkal bonyolultabb mozgáskoordinációt és jóval fejlettebb egyensúlyt igényel, mint a kúszás, azonban ideális esetben abból fejlődik ki.

A hason fekvés biztonságát felváltja a két apró tenyéren és két gömbölyű térdecskén való megállás, egyensúlyozás. Lépegetés közben pedig a négy ponton való támasz megszűnik, és először három majd csak két végtagon támaszkodhat a test.
A baba minden porcikája a feje búbjától a két térdéig különféle mozdulatokat tesz, és ezeket a központi idegrendszer jó karmesterként összerendezi. Eleinte az elemi mozgásminta automatizmusa működik, később ezt felváltja az akarat és a betanult mozgásforma. Egyszerre tartja egyenesen a fejét és a törzsét, a karjaival és a lábaival támaszkodik és lépeget folyamatosan fenntartva az egyensúlyi helyzetet. Közben a baba a két szemének együttes munkájával, a hallásával, és az egyensúlyrendszerével tájékozódik a térben. Az egész folyamathoz a szinte láthatatlan hátteret a gondolkodás, a figyelem, az emlékezet, vagyis az emberi intellektus, valamint a játék és a mozgás öröme adják.
Láthatjuk, hogy egy ilyen egyszerűnek gondolt mozgássor mögött is milyen sokrétű idegi tevékenység adja az irányítást. Amennyiben kimarad a kúszás vagy a mászás a baba fejlődéséből, nem csak egy mozgáskoordinációs hiányosság lesz az eredmény, hanem az idegrendszeri érés sem halad a megfelelő irányban. Az idegrendszer felépítésében hiányosságok keletkeznek, a test, mint fizikai eszközrendszer nem képes maradéktalanul ellátni a feladatát. Ezek a működésbeli hibák hátrányosan befolyásolják a gyermek értelmét és érzelemvilágát.

— ♦ —

Tévhitek a csecsemőkori mozgásfejlődésről

Szinte minden szülő aggódva figyeli babáját, hogy úgy fejlődik-e, ahogy „elvárható” (persze kérdés, helyes-e a mérce, mivel akár több hónapos eltérések is olvashatóak, mit mikor „kell” csinálnia egy csecsemőnek). Sokszor hasonlítják össze a legkülönbözőbb csecsemőket, és akinek a babája picit esetleg lassabban kezdi emelni a fejét, vagy forogni, kúszni-mászni, az azonnal rémülten keresi, hova vihetné szegényt, hogy „behozza a lemaradását”.

Itt gyorsan meg is kell jegyeznem, hogy rengeteg tévhit, vagy félreértelmezhető „tény” kering a köztudatban, interneten, (melyeket sokszor sajnos épp szakemberek helytelen kommunikációja indít el), amik az aggodalmakat gerjesztik, s ezek „áldozatai” nem csak a szülők, hanem leginkább a babák. Ezért manapság lassan már minden baba jár valamilyen tornára, terápiára, fejlesztésre, mondván, ártani biztos nem fog. Pedig ez így sajnos nem igaz: a fejlődő idegrendszernek nem tesz jót a szükségtelen, fölösleges „ingertöbblet” (fontos megjegyezni, hogy ezek közé tartozik a korai ültetés, állítás, a túl sok, illetve hangos, villogó játék, a televízió rengeteg ártalmáról nem is beszélve) ezek előnytelen hatása hosszabb távon mutatkozhat meg, akár az iskolában, például figyelemproblémában.

Fontos tudni: igenis lehet különböző az egészséges babák mozgásfejlődése! Ahogy mi felnőttek, ők is különbözhetnek mind alkatban, mind temperamentumban, ezek bizony befolyásolhatják fejlődésüket, nem mindig kóros, ami más.

Miért is fontos mégis ez?

Mivel a mozgás az idegrendszer rendkívül összetett működésének eredménye, a tanulás eszköze – például babánk odamászik az asztalhoz, felemeli a kezét, megragadja és lerántja a terítőt, így tapasztalatot gyűjtve -, így annak tempója és iránya mutatója lehet, hogy fejlődik babánk, idegrendszeréről kaphatunk képet ennek megfigyelésével.

A fent említett „rizikós” babák hosszútávú utánkövetése – még iskolás korban is sokan jönnek kontrollra évente – különösen hasznos, mert így látható igazán, hogy az esetleges eltéréseknek, problémáknak, melyek óvodában, iskolában észlelhetőek, megmutatkoztak-e már a csecsemőkori mozgásfejlődés során.

A válasz: változó!

Mozgásfejlődési problémák és azok kezelése

Vannak kezdetben „szokványostól eltérő” (neurológiai megfogalmazás, például valamelyik nagymozgás kimaradása, vagy azok más sorrendben való kialakulása), vagy lassabb tempóban fejlődő babák, akiknél később még sincs probléma, és vannak sokan olyanok, akiknél korábban, például önálló elindulásig nem volt semmi említésre méltó eltérés, később mégis fellép valamilyen nehézség.

Természetesen törekszünk a babák személyiségét, adottságait szem előtt tartva az egyenletes tempójú, megfelelő irányú fejlődés kialakítására. Legtöbb esetben elegendő a szülők megfelelő tanácsokkal, ötletekkel való ellátása, hogyan tudják ők az optimális fejlődést biztosítani, elősegíteni, mit kerüljenek. Ha úgy látjuk, hogy ez nem elegendő, akár valamilyen neurológiai (de lehet például akár szemészeti vagy hallásprobléma is a háttérben!) eltérés, vagy már korán megmutatkozó – például csapongó, rövid időre leköthető – figyelemprobléma miatt, akkor az optimális módszerrel (Katona-, Pető vagy akár Dévény módszer, gyógypedagógiai fejlesztés) természetesen beavatkozunk. Ami nagyon fontos, hogy teljes körű vizsgálat, felmérés előzze meg a választást, mert a helytelen beavatkozás lehet ártalmas is, de legalábbis idővesztéség!

Nem minden esetben láthatóak jelek

Viszont – ahogy már írtam – nem minden esetben láthatóak jelek csecsemőkorban. Igen, jelek, tünetek: ezek nem az okok, tehát helytelen az a sokszor olvasható, hallható „összefüggés” a későbbi problémákkal, hogy azért alakultak ki, mert a csecsemő mozgásfejlődése nem volt megfelelő: az az akkor, kezdeti szakaszban megmutatkozó jele volt a később például iskolai nehézségben észlelhető eltérő fejlődésmenetnek.

De ha csak az óvodában, iskolában derül ki, vagy mutatkozik meg először a probléma, akkor is van megoldás! Évekig dolgoztam Németországban, így bátran állítom: Magyarország „el van kényeztetve” terápiás – illetve fejlesztő módszerek szempontjából.

Az idegrendszer érését és helyes működését segítő terápiák

Vannak különböző idegrendszer érését és helyes működését elősegítő úgynevezett szenzomotoros ingerterápiák (TSMT, vízi formája a BHRG, Ayres-terápia, DSZIT), ezek szinte minden funkcióra, képességre kihatnak. Egy másik, nagyon komplexen ható terápia, melynek képzésén aztán magam is részt vettem, mert sok volt „babámnál” láttam gyors és nagyon hatékony eredményét, az az alapozó terápia. Komplex, mozgásfejlesztésen alapuló (ún. motoszenzoros típusú) idegrendszer fejlesztő terápia, mely során a gyermekeknél újraindítjuk az emberi fejlődéstani mozgássorozatot, mintegy még egyszer “belökve” az agy fejlődésbeli lehetőségét és a gyereket a terápia során igen magas fokú mozgásügyességig juttatjuk el. Ezzel a mozgásfejlesztési gyakorlatsorral hatunk az emberi agyban a beszéd működéséért (olvasás, írás) felelős területekre is. A terápia során a mozgásalapot kiegészítjük fejlesztő pedagógiai módszerekkel (idő, tér, emlékezet, hallás- és beszédészlelés-fejlesztés, stb.) ezzel tesszük teljessé.

Minden mozgásos tevékenység fejlesztő hatású

Amit viszont fontos még megjegyezni: minden mozgásos tevékenység, tehát akár a sportok, de még a különböző táncok – a néptánctól a rock and rollig – bizony nagyon fejlesztő hatásúak! Nem csak a közösségben való alkalmazkodást segítik elő, de számos – később az iskolában szükséges – részképességet is nagymértékben fejlesztenek, a motoros készségeket, állóképességet, koordinációt, koncentrációt, az egyensúlyt, ritmusérzéket, szerialitást (sorozatok megjegyzése, pl. tánckoreográfia), testsémát, térbeli tájékozódást, és még sorolhatnám, mi mindent segítenek elő. Tehát mindenképp érdemes keresni egy olyan mozgásos elfoglaltságot gyermekünknek, amihez neki is kedve van (ez nagyon fontos!), és amiben sikerélménye lehet!

Írta: Bajnok Ildikó, konduktor

Forrás:

• https://felelosszulokiskolaja.hu/babahaz/a-csecemokori-mozgasfejlodes?fbclid=IwAR2LDUvwnU0Gtll-m2o0hmOFbmD1Qhyc6Dd6E_8mwRIMPPuZ6UY9kNANElU
• http://www.gyermekmozgasfejlesztes.hu/content/mi%C3%A9rt-fontos-k%C3%BAsz%C3%A1s-%C3%A9s-m%C3%A1sz%C3%A1s

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.